Részben én magam tehetek arról, hogy annak idején elterjedt a “Mátranováki Fanyűvő” legendája. Néhány érdekes beszámolót hallottam, amiket anno egy másik kriptozoológiával foglalkozó bloggernek küldtem el, ugyanis akkoriban a kriptozoológiával foglalkozó oldalam nem létezett.

A beszámolók sokasodtak, ám egyre több bizarr “észlelés” történt és alapvetően gyanúsnak tűntek. Nagy részükről sejteni lehetett, hogy szándékos megtévesztések. A rejtély azonban 2013-ban megoldódott, amikor anno egy TV-stáb felkérésre ellátogattam Mátranovákra és kiderült, hogy a “lény” alapja a helyi fafaragó, Gyula bácsi, aki sajnos azóta már elhunyt. Ez ötvöződött pár mítosszal a háború idejéből és az internetes pletykákkal. Az akkori riport megtekinthető a youtuben. Megmondom őszintén kissé naivan álltam hozzá, hogy egy majomfaj valóban élhet a környéken. Kitűnő tanulólecke volt arra vonatkozóan, hogy nem szabad mindenféle “beszámolót” elhinni és alaposabban utána kell járni a dolgoknak. Érdekességként megemlíteném, hogy többnyire azért is hittem el ezeket a leírásokat, mert jól dokumentálhatóan, több száz évre visszamenően léteznek a magyar folklórban és néphagyományokban “vademberekkel” kapcsolatos találkozások, akik valószínűleg inkább kitaszított-és elhagyott emberek voltak, akik az erdőkben leltek menedéket. 

Utólag persze kaptam egy-két további észlelést, de amint kiderült a legenda alapja érdekes módon hirtelen megszűntek a további találkozások. Aztán 2022. 01. 03-án napvilágot látott a Blikk oldalán a hír, hogy újra látták a lényt és még fénykép is készült róla. Elemezzük a dolgot!

A fáma szerint egy tudós, név szerint Karmos Balázs és térképész-geoinformatikus barátja terepmunkát végzett a helyi riolittufa képződménynél. Furcsa szagot éreztek és a távolban vették észre a Fanyűvőt. A lényeget szeretném idézni:

“Amikor már szinte elviselhetetlen volt a bűz, egyszer csak megláttunk valamit a szemünk sarkából, az egyik tufabucka tetején, egy koszosfehér foltot. Mint egy ülő, nagy kutya, olyan volt. Felkapta a fejét, valahogy furcsán, természetellenesen hátra hajtotta, cirregett egyet és felegyenesedett. Kaptuk a gépünket, hogy lefotózzuk a jelenést….Többször is exponáltunk, de mivel erős zoomot kellet használni, nem volt könnyű elkapni, egy képen tudtuk megörökíteni….. cikázó mozgása és a rovarszerű lába nem hagyott nyugodni minket.”

Először is nézzük a fotót, amit Balázs készített és elküldte a Blikknek: 

A képet számítógépes és képszerkesztői elemzésnek nem vetettem alá, több okból sem. Egyrészt mert már rengeteg olyan csalási módszer van, amivel lehet képet- és videót manipulálni. A fotó alapvetően szemcsés, zajos és a képfelbontása sem túl jó. Sokan ebbe kötnének bele, én azonban nem teszem. A saját telefonom is kitűnő szelfizésre, de a távoli dolgokat a zoom használatával már igencsak szemcséssé teszi, pedig 48 megapixeles a kamerája. Másrészt, ha valóban ott is van az alak (és nem csak rászerkesztett), az sem bizonyítja, hogy az a Fanyűvő lenne. Nekem rögtön egy fehér munkaruhába bújt alak jutott róla eszembe, méghozzá valami ilyesmi:

Még a lábszára is olyan, mintha valamiféle nadrág lenne az alakon, mert túl egyenes és szabályos. A fényképen látható láb teljesen ellentmond Balázs beszámolójának, miszerint “rovarszerű lába” volt a lénynek. Többet nem is érdemel a fénykép elemzése.

Most nézzük a szemtanút, Karmos Balázst, aki még érdekesebb, mint a fotó. Sem facebook profilja, sem más közösségi oldala nincsen, sőt, még a google sem ad ki róla semmit – ugyanez igaz a képkeresőre. Már ez gyanússá teszi a dolgot, pedig még ha csak egy “kezdő” tudós/egyetemi tanuló is, akkor is kellene lennie valamilyen információnak róla az interneten. Ironikus, hogy egy szörny észlelésnél a tanú vezetékneve pont Karmos – biztosan csak “véletlen”. Az is lehet, hogy valójában a Blikk egyik munkatársa vagy valamilyen külföldi oldalról lelopott fénykép, ugyanis ha jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy még az őt ábrázoló fotó sem túl éles. Tévedhetek a személyazonossággal kapcsolatban, de mindenféleképpen kétes az eredete. Ha ez nem volna elég, akkor gondoljunk bele józan paraszti ésszel: mennyire hihető az, hogy egy tudós éppen a Blikket keresi meg ezzel a tapasztalatával? Mennyire hihető az, hogy a tudós jóformán konyhanyelven ad leírást, még ha nem is zoológus? Mennyire hihető az, hogy tudós lévén nem keres szőrmintát vagy nem vizsgálja meg a lábnyomokat, esetleg nem fotózza le azokat a helyszínen?

Összességében: szubjektív véleményem szerint mindenféleképpen csalásról van szó. Már a történet leírása is inkább hajaz egyfajta hatásvadász, misztikus, “rettegős” kitalált történetre, mint egy valódi észlelésre. Akárhogy is, a Blikknek jól jött a kattintásvadász hír, ugyanis csak a közösségi oldalakon több ezren lájkolták és több százan osztották meg a “Fanyűvő” legújabb történetét. 

Kár, mert pont az ilyen csalások hiteltelenítik a valódi, de furcsa állatészleléseket, melyeknek elég sok (valódi) tudós/zoológus a kutatója. Jusson eszünkbe a Kiskunhalas környékén látott fekete párduc. Érdekes, hogy ismét egy nagymacska észleléssel állunk szemben, mint annak idején 2002-ben a Hortobágyról. Ezek az állatok feltűnnek a semmiből, majd szőrén szálán nyomuk veszik és senki nem látja őket többé. Ez a jelenség világméretű és a “fantom macskák” elnevezést kapta. Érdemesebb lenne inkább ezzel foglalkozni…

FRISSÍTÉS: A képet valójában Takács Márton készítette, akit érdekel a kriptozoológia és fotós. Ez az egész egy projectjéhez tartozott, barátja pedig Kazsimér Soma (alias Karmos Balázs), akit a srác instagram oldalán is megtalálhattok. Íme a konkrétumok: “Takács Márton, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fotószakos hallgatója hekkelte be a Blikkbe és közvetve az Origóba. Takács többek között kriptozoológiával, azaz nem létező legendás élőlényekkel is foglalkozik művészeti projektként, a mátranováki Fanyűvőről készült fotóalkotás is így született. A kép 2021. november 22-én már meg is jelent a Rántott hústól a kriptozoológiáig – Takács Márton portfóliója című anyagban a designisso.com művészeti oldalon.” -LINK-

Miskolci László