Korábbi blogbejegyzésemben már ismertettem egy korabeli művet, amely mások számára inspiráló gondolatokkal lehet teli. Hasonlóról van szó ebben a bejegyzésben is, már csak azért is, mert ebben is találhatunk utalásokat más életformákra a Földön kívül.

dr. Véghelyné Deáky Flórát szeretném most bemutatni, akiről sajnos túl sokat nem tudunk. A Zeneakadémián végzett és Liszt Ferenc műveiből állított össze hangversenyeket. A fiatal tehetségről már az 1920-as évekbeli lapok is megemlékeznek és zenekultúránk kiemelkedő alakjaként tartották számon. A Hét című folyóirat 1921-es számában úgy jellemzik, mint “A mester, Thomka István tanítványa. A művésznő a legnagyobb művészeket életre kelti a zongorán.” Véghelyné bejárta Európát, több országban is fellépett és a bécsi sajtó is elismeréssel szólt róla.

A hölgyet érdekelte a spiritualitás, a hit, Isten, a spiritizmus és a lelkifejlődés. Ezek kapcsán három művet is publikált: Liszt szellemélete (1936), Labor pro deo – Munka Istenért (1940), Hit és tudomány (1942). Említenek még tőle egy 800 oldalas munkát, amelynek címe “Fény a mindenségben”, de ennek a kiadásnak sehol sincs nyoma.

A következő részleteket a Labor pro deo c. művéből idézem. Részben azért, mert mások számára is inspiráló, továbbá érdekes lehet; részben pedig azért, mert beszél a más bolygók lakosairól is. Számomra még mindig megdöbbentő az, hogy már 83 évvel ezelőtt valaki leírta ezeket a gondolatokat! Nincs új a nap alatt.

Miskolci László

________________

Mindenütt van valami, még ha az a porszemnél ezerszerte kisebb is. Nincs tehát légüres tér, ahol munka ne folyna. Porzik a mindenség, új világok érlelő magját készítve elő.  Istennek nincs felesleges alkotása, a világűr éppen úgy, mint a csillagvilágok, be vannak népesítve és lakhelyéül szolgálnak úgy a szférikus, mint az anyagi világot élő lényiségeknek. Amit a látóérzék elégtelensége és fejletlensége a semmi kifejezésével jelöl meg, az a legtökéletesebb életfakasztó forrás lehet, a szellemvilág szférikus elosztódása, a szellemi létformák különböző régióinak tartózkodási helye, földöntúli létalakok működési területe. (54. o.)

A nagy gondolkodók, művészek szellemei tovább tevékenykednek és minden alkalmat felhasználnak arra, hogy lehetővé és maradandóvá tegyék újabb eszméiket. Ha az ilyen kaliberű szellemiségnek nincs megadva a rövid időn belüli testetöltés lehetősége, akár a földön, akár fejlettebb világokon, úgy akkor a testben élő ember mellé kapcsolódik, hogy azt gondolatban sugalmazza és munkára ösztönözze. (69. o.)

Az én Atyám házában sok hajlék van – mondja az Úr. Az anyag megfinomodása, fejlettsége, szépsége, az élet boldogsága már szintén mennyei érzet. Ezek a sokat emlegetett mennyország kapui, tornácai, udvarai, a harmadik szférához tartozó boldogországok, mint pl. Venus, Saturnus és az ennél még tökéletesebb Jupiter világa vagy maga a nap is, egy-egy gyönyörű mennyi tartomány, mely a fejlődésnek és finomodásnak magasabb pontját már elérte. (124. o.)

A naprendszer fejlettebb bolygói az anyag finomsága és könnyűsége folytán szinte légies lényekkel vannak benépesítve. Ez az anyagiasság utolsó stádiuma, a negyedik szféra. Vannak olyan éteri lények, kiknek csupán színképeiből tükröződik az emberi hasonlat. E lények megjelenési formái úgy változnak, mint a fény, tehát csak, mint gondolatrezgések, erők mozognak a térben, a teljesen mentális világban vagy az anyagtalan élet számára berendezett napokban. Minden kialakult égitest, így tehát a nap is, be van népesítve. A metafizika tanítása szerint a nap fénytest, nem pedig égőtest. Lakói éterikus fénylelkek. (124. o.)

A fejlettség, mely a lelkiekben kulminál, a legtöbb delej hordozója, elképzelhető tehát, hogy az Isten által egybeszerkesztett és egymásra talált két delejes pólus, a duálpár szeretete mily hatalmas érzésben robban ki évszázadok keringés után, mikor Isten végül megadja számukra akár e földön, de még sokkal inkább és sűrűbben egy magasabb léformában, egy fejlettebb bolygón a találkozás lehetőségét. Akik e földön végső idejükben összetalálkoznak, szelleméletükben mindig felismerik egymást és boldog duáléletet élnek a fejlettebb bolygókon. A duálok kettészakadása volt a szellemiségnek a legsúlyosabb egyéni tragédiája, egymástól, különböző naprendszerekbe kerülve mindjobban eltávolodtak az örök szeretettől. (168. o.)

Az atomelmélet tudott dolog, a testek atomizálódása megfejtett probléma, tehát lehetnek lények, értelmes erőket működtetni tudó intelligenciák, kik ismerik ennek a titoknak a kulcsát. Anyagot atomokra szétbontani és összeállítani nem probléma az anyagon túli létben. A szellem materializációja is anyaghalmozás. Ha a láthatatlan szellemvilág, mely gyarló poremberek tovább reuzáló lényisége, bír az atom felbontás és halmozás képességével. Ha az öntudatos Én járhat, illetve ki tud helyezkedni, akkor az anyagtalan Én járhat, illetve lebeghet a vízen, megjelenhet a csukott ajtón keresztül, magasba emelkedhet stb. Egy magasabb szféra rendszerben élő felszabadult szellem uralja az anyagot s épp azért, mert uralja, az számára többé gátlást nem jelent, áthatolhat rajta. (145. o.)

Az alászüremlő menyei fogalmak felfogásához mélységes koncentráció szükséges. A világi és földi problémák teljes háttérbeszorításával lehet csak felvenni azt a fonalat, melynek szálai egy más világ rendszerébe ágaznak. Ezért, ha a lelki felkínálkozás komoly és mély szándékú, keresni kell a visszavonultságot, benső elmélyülést, nehogy eleve elszakadozzanak azok az összekötő fonalak, melyek, mint szócsövek megtelítődnek az égi atmoszféra hangulatával, színével és ízével, hogy így cseppenként aláhullhassanak a megismerés kristályai.  Nehéz egy földhöz kötött lelket annyira kihelyezni, oly magasra kinyújtani az egyre vékonyodó fonalat, hogy az összeköttetést megtalálja, ha nem táplálja alulról a harmónia, a vágy, az akarat s az elmélyülés öröme, mert akkor lehanyatlanak az erők és nem tudnak összekapcsolódni a felülről leáradó még finomabb vibrációkkal.  A magasból átszüremlő finom, halk tónusok csak a nekik szimpatikus rezgésekkel kötődnek össze, ezért a földi élet minden küzdelmét, fáradtságát a napi prózai átélések minden variációját ki kell kapcsolnunk. Az égiekkel való szoros kapcsolat kimélyülése teszi lehetővé az újabb és szebb beszivárgást a lélek kamrájába, az isteni Szócsőn keresztül. (27. o.)

Egészség és tiszta intuíció kell a nehéz fogalmak áthozatalához, a teljes testi és lelki nyugalomban, csendben és békében megindulnak a csillaghullások, amelyek a titkok tárából hoznak egy-egy fénylő cseppet, mint a mennyek tükröződését, az Ég kegyes ajándékaként. (30. o.)

Minden lélek mélyén ott az életatom, az elüszkösödött, hamuréteggel belepett szent parázs, de életre hívni önmagának kell! Öntüzét élesztgetni csak akkor tudja, ha a szenvedés folytán égetni kezdi a parázs s ő feleszmél arra, hogy benne a szeretet lángolni kíván. (38. o.)

A lelki jellem legfőbb vonzása az alázatosság és Isten iránti imádat. Az univerzális szeretetnek főoszlopa a hit, amelyről kegyelemként hull alá a teljes bűnbocsánat. Az egész világot szeretni kell, a szeretet univerzális, tehát ebbe az egyetemes erőbe kell megkapaszkodni, mert a szférák korlátain való átjutás csak úgy lehetséges, ha magunkra öltjük az emberi szeretetnél sokkal hatalmasabb isteni szeretet univerzumát. Ez a nagy erő eljuttathat a magasabb régióba. Minél többet veszítünk emberi mivoltunkból, annál közelebb érünk a teljességhez. Isten tökéletes világának legmagasabb fokozatai már teljesen anyagmentesek, a földi elképzelés határait messze túlszárnyaló erők, színek, fények és rezgések. Az Atyához való visszatérés feltételei: a benső megtisztulás, az anyag teljes levetkezése és a szeretetbe való átlényegülés. (123. o.)

Hitünk a gondolat erejének komoly vágy alakjában való működése, mely kapcsolatban van e vágyak megvalósulásának reményével. Hitetlenség szüli a félelmet, hit adja a megnyugvást. Ha e komoly vágyból kisarjadzott hitünket állandóan szítjuk, úgy ez olyan arányban vonz is magához és teszi láthatóvá a láthatatlant, kifejlesztvén bennünk az érzékfeletti, elvont dolgok megérzésére és megismerésére szolgáló hatodik és hetedik érzéket: a lelkihallást és tisztánlátását.  Hinni annyit tesz, mint az ismeretlennek előlegezni egy jövő nyereségért.  Hitvilágunkat keretbe állítottuk s egy nagy egységet képezünk a belső rend és fegyelem megtartásával. (148. o.)

Ott, ahol megreked az érzelem, fogva marad az értelem, nincs előhaladás. A hit a legnemesebb előleg, akár isteni, akár emberi síkon mozog. Előzékenység és bizalom a szubsztanciája, jóindulat a rugója. A legszebb erények rajzzák körül, szép érzésekből fakad és szárnyai vannak, mert mindig kiragad az eddig ismert és tudott keretek, korlátok közül. Bizonyosság és hit párhuzamos vonal, mely csak a zenithen ér össze. Hitünk rezgése az Isten világával való örök összeköttetés.  (150-152-153. o.)

Aki nem tudja vonatkozásba hozni a földi sík történéseit az elrendelésnek sokszor egészen más célt szolgáló, az ember vágyait és elképzeléseit keresztező törvényeivel, annak meg kell tudnia azt, hogy a kifürkészhetetlen utak és módozatok, melyekkel Isten ujjai szövik a sors hálóját, magasabb ok és cél szolgálatában alakulnak gyakran egészen másként, mint hogy azt az emberi elme – mindenkor az anyagban való boldogulását tekintve egyedüli célnak – elképzelte. Így válik borúra derű és derűre ború, sokszor minden logikai összefüggés nélkül. Ezért esztelenség az az indokolatlan kishitűség, a jövőtől való aggódás, rémképek és fantazmagóriák, bomlott agyak és idegrendszerek zűrzavaros kényszerképzetei. Mert jóllehet telve vagyunk reménnyel és túlzott vidámsággal a holnapra s minden reményünk összedől, vidám kacagásunk halálhörgésbe fúl s lehet, hogy kétségbeesett, megtört, szenvedő lelkünk nem várt boldog megnyugvásra lel. Minden az isteni Ujj egyetlen érintésére, a felsőbb Akarat egyetlen rezdülésére. Az Istenbe vetett feltétlen bizalom jóban, rosszban az egyetlen erőtartalék, melyből annyit megérthetünk, amennyire szükségünk van, hogy szilárdan meg tudjunk állani életünk sorsváltozataiban. Ne bizakodjunk el a jóban és ne inogjunk meg a rosszban, mert jóllehet a vélt „rossz” lehet a legnagyobb jótétemény számunkra, mely egykor a tisztánlátás idején a legforróbb hálaimára késztet. A bizalom: erő és felemelkedés. A gyermeki hit és bizalom próbái a mennyei előkészület rugói. (156.-157. o.)

Nemes akaratok midig célbaérkeznek, még akkor is, ha látszólag hajótörtést szenvednek, mert Isten a jóakaratot önmagáért jutalmazza. A látszólagos meddőség a legnagyobb lelkitermékenység lehet! A lemondás, megadás, türelem a legtöbb erő, erény, hit és bizalom hordozója. Ne higgyük, hogy az ilyen zajtalan és csendes, kényszerű viszavonultság nem rejt méhében nagyobb és mélyebb értékeket, mint a zajos sikerek láncolata. Istennek nem a földi siker számít, hanem az erőteljes lélek, a kipróbált individuum, a megbízható istenszolgálat. (158. o.)