A viktoriánus korabeli szellemidézések során a médiumok sokszor nem csak a túlvilággal, hanem más bolygók szellemi lakóival is kapcsolatba léptek. Külföldi és magyar spiritiszták idegen szellemeket, növényeket és állatokat is leírtak, sőt, le is rajzoltak a szeánszok alatt. Vajon csak a képzeletük csapongott vagy ezek valódi megtapasztalások voltak még a modern UFO-jelenségek előtt?

A különböző kontaktok (contactee) és a csatornázó (channeling) emberek nagyon sok esetben békés szándékú földönkívüliekkel álltak kapcsolatban fizikai vagy szellemi módon. Utóbbi alatt azt értjük, hogy az illetők sosem találkoztak a hús-vér idegenekkel, de felfoghatták az üzeneteiket, bárhol is voltak azok az Univerzumban. Az adott személyen keresztül elmondhatta az idegen lény azt, amit akart és az információt leírták vagy diktafonnal rögzítették. Ritkább esetben az átélőknek testen kívüli- vagy asztrális élménye is lehetett, amikor már más bolygókat is meglátogathattak. Mindez azonban a spiritizmus időszakában is megtörtént a médiumokkal is, így ők voltak a kontakták előfutárai.

Bolygóközi médiumok

A viktoriánus korszakban világszerte elterjedt a spiritizmus tana, miszerint a test halála után lelkünk mégiscsak tovább él a túlvilágon, így szeretteink soha nem tűnnek el örökre. A túlvilági lelkek viszont üzenhetnek vagy ritkább esetben meg is jelenhetnek nekünk, de a folyamat sikeréhez szükség van egy olyan szenzitív személyre, aki érzékeli a szellemeket. Ezeket az embereket hívták médiumoknak, akik között voltak írók, rajzolók, látók és hallók is, így több fajta képességük is kifejlődhetett. A spiritiszták többsége keverte a nyugati keresztény erkölcsi tanításokat a keleti buddhizmus reinkarnáció tanával, miszerint cselekedeteink hatással vannak a következő életeinkre és a karmánkra. A tézisük az volt, hogy más bolygóról is leszülethetünk és az újra inkarnálódás folyamán nem biztos, hogy a Földre térünk vissza. Tehát a túlvilágon nem maradhatott örökre a lélek, hanem tovább kellett fejlődnie a különböző világokban. Természetesnek számított a földönkívüli élet egy olyan korszakban, amikor még UFO-król és idegen lények találkozásáról nem is túlzottan beszélhettünk. Emberek milliói keresték a kapcsolatot a szellemvilággal, de a médiumokon keresztül nem mindig földi szellemek szólaltak meg, hanem más bolygók lakói. Hozzá kell tennünk, hogy a spiritiszták gyakran hivatkoztak Emanuel Swedenborgra (1688-1772), aki korának nagy tudósa és misztikusa volt. Swedenborg olyan szellemekkel cseverészett, akik tanításokat adtak át és elvitték a Naprendszer egyes bolygóira, majd a még távolabbi csillagvilágokba is. Az asztrális utazásai során élettel nyüzsgő univerzumról számolt be, amelyeket a száz évvel későbbi médiumok is leírtak. Nehéz meghúzni a határt, hogy mely leírások szólnak a fizikai planétákról és melyek az úgynevezett szférákról, amelyek más síkok a szellemi fejlődés rögös útjain. Az angliai Thomas Lake Harris (1823-1906) rendkívül szenzitív személy volt, aki 1853-ban több mint 26 órán keresztül diktált le szövegeket a szeánszok alkalmával. Az írásokat az „Égi arkánum” címmel adták ki, amelyből megtudhatjuk, hogy Harris beszélgetett a Naprendszerünk lakóival és számos távoli állócsillagról is ismeretet nyújtott. A Jupiter lakókról így ír: „Kelj fel testvér, kelj fel! – mondták nekem és egy spirálon keresztül vittek. Mint tüzes nyílvessző az űrön keresztül suhantam és láttam a dicsőséges világot odalent. Gondolataim hatalmasak, pulzusaim borzonganak. Egy köztes szféránál vagyok elválasztva az idő örökkévalóságától és a Jupiter bolygó gyönyörű. Fényspirálokat látok, amik a bolygó fáiról szállnak fel.” (1) A kissé költői megfogalmazás sokakra hatással volt és Harrisnak több ezer követője akadt. Szintén a Jupiterről értekezik Victorien Sardou (1831-1908), aki viszont kiváló rajzolómédium volt. Bonyolult automatikus rajzolással készült képein láthatjuk a bolygó „élővilágát”, mint például az elhunyt Mozart vagy Zoroaster házát is. Sardout többen is megvádolták azzal, hogy csaló, de élete végéig kitartott az élményei valódisága mellett. A médiumok beszéltek még a marsi életről, ahol minden sokkal fejlettebb, mint a Földön és igencsak magas földönkívüli lények lakják. Az amerikai, a francia és az angol médiumok között tehát megvolt az egyetértés, hogy máshol is van élet.

Csevegések a szellemvilággal

1871-ben megalakult Budapesten a Szellemi Búvárok Pesti Egylete, így sok lehetőség nyílt a magyar spiritiszták számára. Az alapítótag volt Vay Adelma grófnő és férje, Vay Ödön, akik médiumi képességekkel bírtak. Adelma alapvetően gyógyító volt, míg férje többször is rajzokat készített. A „Tanulmányok a szellemvilágról” (2) című, 1905-ben megjelent kötetükben több évtizedes tapasztalataikat írták le az olvasóknak. Érdemes megemlítenünk, hogy Adelma gyógyító tanácsadói a szellemek voltak, akik elmondták neki, hogy az adott személyt hogyan lehetne meggyógyítani. A nő azt hirdette, hogy számos betegség lelki okokra vezethető vissza, sőt, többért az elhunytak szellemeinek negatív hatásai felelősek. Mondhatni élősködnek és energiát szívnak a még Földön élőkből, hogy továbbra is a bolygó vonzáskörzetében maradjanak. Ez a fajta szemlélet megegyezik számos sámánisztikus világképpel, ahol a sámán a közvetítő szerepét tölti be a holtak és az élők között. A sámán is a legtöbb alkalommal a szellemeket okolja a különböző betegségekért. Nem különben a sámánok nemcsak a szellemi világgal, de a földönkívüliekkel is kapcsolatban voltak. Visszatérve a könyvre, a házaspár leírja, hogy a testetöltések sorozata más bolygókon is lehetséges. Egy 1866-os ülés alkalmával több szellem is jelentkezett, akik elmondták, hogy találkoztak egy szaturnuszbéli lélekkel, akit Elehának hívtak. Eleha elmondta, hogy náluk nincsenek háborúk és nagy figyelmet fordítanak a lelki fejlődés oktatására.

Nézzünk meg másokat is ebből a korszakból. Bánó Zoltán császári-királyi kamarás az egyik korabeli magyar spiritiszta, aki 1900-ban egy írómédium útján közleményt adott ki a szellemek világáról. Általában egy tanítószellem válaszolt neki, akivel összeköttetésbe került. Egyik alkalommal feltette neki azt a kérdést, hogy a halál után elvándorolhat-e egy másik bolygóra?  „Amikor a szellem végképp távozik az anyagtól, akkor az ősidők óta fennálló határtalan világosság végtelen szellembirodalmába lép. Igen, ebben a végtelenségben minden más bolygót is felkereshetünk. Annyit hagy jegyezzek meg, hogy közülök, csak néhány lakott és ahol gondolkodó s az emberhez hasonló vagy lélekkel bíró teremtmények vannak. A szellemvilágban emberhez hasonló lelkek is vannak, de ők más bolygón éltek s haltak meg. A szellemek között azonban nincs különbség, hogy a Földön vagy mondjuk a Merkúron éltek. Csak szellem és szellem van.”  (3) Wajditsch Alajosné, azaz Ilona médium a Merkúr bolygón lévő növényeket és állatokat rajzolta le, amelyek általában transzban és két-három óra alatt készültek el. (4) A grafikák hihetetlenül részletesek és olyan, mintha valamilyen Voynich-kódexet lapozgatnánk. Végül megkell említenünk Papp Esztert, aki a későbbi évtizedek leghíresebb magyar médiuma volt. Élményei közé tartozik a testből való kilépés és az, hogy szellemi vezetője megmutatta neki a különböző szférákat és a bolygókat is. (5) Az 1920-as évekbeli spiritiszta ülések alkalmával Eszter transzba esett, látta a saját testét kívülről és a fényből álló vezetőjét is. Leírja a marsi civilizációt, ami egy gépiesített társadalom. Az épületeik csarnokokból állnak és a marslakók nem ismerik a szegénységet. Az utópisztikus látomásában felkeresi még a Vénuszt, a Szaturnuszt és a Jupitert is. Mindenhol nyüzsög az élet, de sokkal magasabbrendű, mint a Földön.

Fantázia vagy valóság?

A kételkedők egyszerű fantáziálással vádolják a médiumokat, akik olyan életet írnak le a bolygókon, ami egyszerűen nem létezhet a mostoha fizikai körülmények miatt. A Vénuszon óriási a nyomás és tűzforró, míg a Marson nincs jele a fejlett életnek. Csakhogy ez a mi fizikai síkunknak a leírása. A médiumok szférákra tagolják fel a világegyetemet, és a különböző síkokon másabbak a bolygók életkörülményei is. A modern tudományban és az UFO-kutatásban is felütötte a fejét az a hipotézis, hogy több párhuzamos valóság is létezik és az idegen lények talán onnan érkeznek hozzánk. Az írásom elején említettem a kontaktokat, akik közül többen más dimenziós Vénuszról és egyéb bolygókról tesznek említést. 1899-ben Vay Ödön báró egy érdekes dolgot rajzolt és írt le: a szellemeknek transzportgömbje is van, amivel utazhatnak a szférák között. (6) Egy hagyományos értelemben vett kísértetnek ugyan mi szüksége lenne vivő és szállító eszközre? Míg a mai idegeneket sokszor úgy írják le, hogy fénygömbökben közlekednek és akár abból is lépnek elő. Sokkal több kutatónak kellene tehát foglalkozni a spiritizmus és a földönkívüliek kapcsolatával, mert mint számos példa mutatja, nem lehetnek véletlenek az összefüggések.

írta: MISKOLCI LÁSZLÓ

Irodalom:

(1) Thomas Lake Harriw : An Epic of the Starry Heaven

(2) Vay Ödön báróné sz. Wurmbrand Adelma grófnő : Tanulmányok a szellemvilágból (1905)

(3) Bánó Zoltán: Csevegések a szellemvilágból (1900)

(4) dr. Chengery Pap Elemér: Új látóhatárok felé (1938)

(5) Eszter médium közleményei: Médiumi élmények (1931) 

(6) Szellemi Búvárok Pesti Egylete: A Szellem-világ közleményei (1899)